Egy új év az új élet – és főleg az új én, új érzések, új élmények – reményét, ígéretét hordozhatja magában. Az idő ciklusokba rendezése biztonságot, lendületet nyújt nekünk. Időről időre szeretnénk megújulni, jobbak lenni – ez az emberek jóságának alapja; az igyekezet, hogy minden nap szeretnénk korábbi önmagunkat meghaladni.
Ebben segít tudatunk: intellektusunk eltervezhet bármit, amit csak szeretnénk. Financiális fejlődésünkhöz írhatunk új önéletrajzot, és pályázhatunk jobb állásokért; egészségünk érdekében diétát és testmozgást írhatunk elő; személyiségünk fejlesztése érdekében megfogadhatjuk, hogy türelmesebbek, optimisták leszünk eztán.
Ismerős helyzet, mindenki behelyettesítheti, kiegészítheti saját céljaival…..
A megvalósítás persze korántsem ilyen fényes: az objektív nehézségek, lemondások mellett tudattalan akadályaink is lehetnek. Hihetetlenül hangzik, de félhetünk a sikertől: mekkora felelősséggel jár, ha több pénzt keresek? Hogyan fognak rám tekinteni a barátaim, ha én végre megszabadulok káros szokásaimtól? Mit fog szólni a házastársam, ha végre nem panaszkodom folyton? A pszichológiában ismert a normatív krízis fogalma, mely örömteli események velejárója (pl. lottónyeremény, házasságkötés, gyermekszületés) – mely egészen egyszerűen a korábbi egyensúly megbomlásából származik. Az egyensúly – bár stabilan tart – lehet patológiás, kártékony is nekünk. Ennek oka lehet a tranzakcióanalitikusok szerint a gyermekkorban írt tudattalan élettörténet, a sorskönyv. Ebben – tudatunk számára hozzá nem férhető módon – leírjuk, hogyan fogunk élni, meghalni, mit érdemlünk. Sokan olyan élettörténetet írnak, ami szerint nem érdemelnek jó életet, mindig kell egy kis szenvedés …. ilyenkor segíthet a pszichológia, az álmok és gondolatok figyelembe vétele azért, hogy megismerjük saját tudattalan akadályainkat a célunk felé vezető úton.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: