Közeleg a Valentin-nap, és azok közül is sokan várják, akiknek nincs Bálint nevű ismerősük. Néhányuk azonban felháborodottan dohog egy újabb jövevény ellen.
Mi a baj az import ünnepekkel? Alapvetően semmi: miért ne fogadhatánk örömmel, hogy van még egy nap, amikor ünnepelhetünk, amikor boldogok lehetnénk valamiért? Akár olyasmiért is, ami nekünk korábban nem jutott eszünkbe…
Ugyanakkor mint bármi, ez is egy projekciós felület lehet: a bennünk levő harag végre tárgyat találhat, hurrá! Egész könnyen találunk hozzá ész érveket, így gyűlölködésünk igazán kivirágozhat:pl. hova lesz így a nemzeti érzület?, ez is csak egy kereskedői fogás?, idegen, behurcolt, ránk kényszerített mézesmázaskodás csak ez… stb.
Mert sehol nincs megírva, hogy márpedig Valentin-napra ajándék KELL. Aki szeretne, lehet máshogy is ünnepelni. Az önmagukkal békében élők pedig ha nem akarnak, tudnak békében, csendben nem-ünnepelni, hiszen ez is mindenkinek magánügye, belső döntése.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: