Descartes vetette fel (nem először) a test-lélek problematikát. Elszigeteltek vagy kapcsolatban állnak? Ha van kapcsolódási pont, mi az? Hogyan hatnak egymásra? Egy-vagy kétirányú folyamatról beszélhetünk?
Sokan hallottak már az ókori görög típus tanokról, melyek szerint a testnedvek határozzák meg a személyiséget. Magyarul is mondjuk valakire, hogy “epés”, mások “felkapják a cukrot” és a többi. Vagyis van kapcsolat, ebben biztosak lehetünk, és nem csak a köznyelv, hanem a tudomány szerint is: ezzel foglalkozik a pszicho-neuro-immunológia.
A test és a viselkedés, tanulás kapcsolatának sokkal érdekesebb tere az agyi plaszticitás kérdése. Vagyis a tény, hogy az agyunk egyéni és nagyon különböző: változik, fejlődik annak megfelelően, ahogy élünk, amit csinálunk, amit tanulunk. Agyunk sejtjei között új és újabb kapcsolatok, neurális körök alakulhatnak ki, amikor új dolgokat tanulunk. Amikor gyakoroljuk ezeket, bejáratódnak a neurális körök; hogy legközelebb gyorsabban, könnyebben, később automatikusan menjen a mozdulat vagy a gondolat. Saját tapasztalatunkból tudhatjuk, hogy nem csak az elméleti (tananyag, nyelv, vers stb.), hanem a gyakorlati tevékenységek (autóvezetés, sport, egy új mozgásforma stb.) is áthuzalozzák a fejünket és testünket, így aztán tényleg nagyon sokszor megújulhatunk.
És a huzalozás, az új kapcsolatok létesítése csak egy dolog. Meglepőbb, de az agyterületeink mérete, anatómiája is képes változni. Kutatók úgy találták, hogy borderline személyiségzavarban szenvedők amygdalája (az érzelmekért felelős agyterület) kisebb méretű volt, mint az átlag populációé. Arra gondoltak, hogy ez amiatt lehet, hogy a borderline személyiségzavarban szenvedőket gyermekként abúzus, elhanyagolás, testi-lelki bántalmazás érhette. Erre válaszul – védekezésként egy ellenséges világgal szemben – testük úgy dönthetett, hogy akkor lecsökkenti azt a felületet, amely felelős elsősorban az érzelmekért: így megóvja majd az embert egész életén át a csalódásoktól, rossz érzésektől, hiszen azok megélésének átadására jóval kisebb agyterület áll majd rendelkezésre……
A koncentráció, a figyelem csatornázása is segíti hangulati életünket
Ilyen okos a természet, hogy felkészít minket arra a világra, amelyben leéljük majd az életünket (Más kérdés, hogy ez sokszor nem jön be sajnos; és a környezet más gyerekként, mint ami felnőttként. Egyszerűen mások a szabályok.) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy felnőttként már nem valószínű, hogy agyunk strukturális változáson menne keresztül, azonban az új idegi kapcsolatok kialakítása, a sejtek közötti jobb kommunikáció lehetősége minden életkorban adott. Az életmód segíthet ebben: mindaz, amit megcsináltatunk az agyunkkal, az inspirálja. Minden új helyzet újat tanít neki. És akkor itt halkan jegyzem meg a gyerekek és a szuper kommunikációs, technológiai eszközök kapcsolatát: ha használják, átalakul az agyuk – de hát részben nem kell erre (is) felkészülniük az életben?
És az megvan, hogy utána ez az új, továbbfejlesztett agy fog gondolkozni? Hogy elértünk a tyúk-tojás problematikához? Hogy a környezethez alkalmazkodott, változott, fejlődött az agyunk (szerencsés esetben tudatos döntéseink hatására), és aztán az agyunk irányítja a testünket?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: