Az előző bejegyzésben esett szó arról, hogy kitűzhetünk célokat, amiket szeretnénk elérni. Mondhatnánk, hogy ez igen könnyű feladat, mert szeretnénk boldogabbak lenni, több pénzt keresni, nemszomorúnak vagy nemdühösnek lenni, jó lenne ha végre megértene a partnerem, vagy ha végre lenne partnerem, ha nem idegesítene a főnököm stb….
Az nagyon jó, hogy fantáziából nincs hiány, és sok mindent szeretnénk. De ahhoz, hogy megvalósulhasson a célunk nem árt, ha átfogalmazzuk őket:
legyen reális (pl. egy elefánt valószínűleg nem fog tudni megtanulni repülni)
jó, ha önmagunkra vonatkozik – sajnos mást nem tudunk megváltoztatni; de jó hír, hogy a saját belső változásunk a környezetünk fejlődését is magával hozza
legyen pozitív – az legyen benne, amit szeretnél ahelyett, amit kerülnél (pl. “ne legyek többé depressziós” helyett: “jó lenne, ha csak hetente kétszer sírnék”)
legyen részletes, pontos (pl. “legyek sportos” helyett: “hetente kétszer félórát tudjak tölteni az edzőteremben vagy otthon az edzésvideó előtt”)
legyen benne kritérium arra vonatkozóan, hogy honnan tudod, hogy elérted a célodat? (pl. “akkor tudom, hogy elértem a célom, mikor végre lefogytam/vékony lettem” helyett “akkor tudom, hogy elértem a célom, ha x kg vagyok”)
Napi öt perc gondtalanság még senkinek nem ártott meg 🙂
Na most a fentiekből láthatjuk, hogy a célmeghatározás egy trükkös dolog, és lényegesen egyszerűbb leírni, mint megtenni.
Nehéz ennyi kritériumnak megfelelni. Azonban amint elindulunk ezen a mentális, gondolati úton; máris magunkkal foglalkozunk, szánunk időt és törődést önmagunkra, így egyre tisztábban és tisztábban láthatjuk mi az, amit valójában szeretnénk. Ha időről időre figyelmet és türelmet szánunk magunkra, siettetés nélkül kialakíthatjuk a saját, valódi vágyaink álláspontját.
A következő bejegyzésben a saját magadra irányuló figyelem mikéntjéről lesz szó.