smerős, divatos fogalom a komfortzóna. Az elnevezés kielégítően definiálja önmagát: az a helyzet, állapot, amely nekünk kényelmes. Úton-útfélen biztatnak minket arra, hogy hagyjuk el, és jó lesz….de miért is?
Evolúciós háttere van annak, hogy miért nem tesz jót nekünk a kényelem. Egészen egyszerűen egy sokkal keményebb világhoz szoktunk hozzá, amiben többet kell küzdeni és harcolni. Ilyen körülmények között fejlődött a testünk, lelkünk, agyunk; ebben van a csúcson a teljesítőképességünk, ebben érezzük magunkat valójában a legkomfortosabban. Paradox módon nem a fotelben ücsörgés és jóllalkottság, hanem az erőfeszítés és teljesítés gondoskodik hosszútávú jóllétünkről.
Ugyanakkor szintén evolúciós gyökereink miatt törekszünk a kényelemre is. Minden faj célja, hogy stabilitást, garantált ön-és fajfenntartást érjen el. Hát nekünk sikerült. Meg is fizetjük az árát – testünknek és szellemünknek nem az optimális környezetet biztosítjuk.
Mivel jár elhagynom a komfortzónát?
-
fájdalommal, erőfeszítéssel – nehezebb a tunyaságból, kellemes langymeleg állóvízből kilépni
-
fejlődéssel – legyen az új ismeret, egészségesebb élet, új képesség, szebb test, produktum stb.
-
nagyobb tudatossággal
-
magasabb önbizalommal
-
sikerrel, önbecsüléssel még kudarc esetén is – erőfeszítéseinket soha senki nem veheti el tőlünk
-
nagyobb önállósággal
-
nagyobb stressztűrő képességgel
-
hosszú távú jólléttel
Az erőfeszítés nem könnyű, de kifizetődő
Hol tapasztalható meg a komfortzóna elhagyása?
-
a gyermekek fejlődésük során egyre nagyobb kihívások elé állítják magukat, és szakadatlanul törekednek – a mozgás-, és beszédfejlődés bizony nem habostorta
-
amikor nyelvet tanulunk
-
amikor új szokásokat alakítunk ki
-
amikor tanulunk
-
amikor fejlődünk
-
amikor egy nehéz könyvet olvasunk
-
amikor pszichoterápiában dolgozunk
Láthatjuk, hogy a komfortzóna elhagyása; az örök fejlődés lehetősége evolúciósan belénk kódolt. Bármikor elkezdhetjük. Ti mikor szoktátok elhagyni a komfortzónát?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: